Kvadránsok, szintek

A négy kvadráns

Az integrál elmélet szerint legalább négy, tovább már nem redukálható (szubjektív, interszubjektív, objektív és interobjektív) perspektíva létezik, amelyeket mindenképpen számításba kell vennünk, amikor a valóság bármely aspektusát meg akarjuk érteni. Ezért az összes kvadráns azt az egyszerű felismerést fejezi ki, hogy mindent legalább két alapvető oldalról közelíthetünk meg: 1.) belső és külső szemszögből és 2.) egyes vagy többes számú perspektívából. Ez a négy kvadráns a valóság négy dimenzióját is képviseli. Ezek a dimenziók a világ tényleges aspektusai, amelyek minden egyes pillanatban jelen vannak. Például minden embernek van valamilyen szubjektív tapasztalata és szándéka (ezt hívjuk belsőnek), és van számos megfigyelhető viselkedésük és élettani folyamatuk (ezt hívjuk külsőnek). A csoportok belső oldalát általában interszubjektív kulturális valóságnak nevezzük, míg a külső oldalukat ökológiai és szociális rendszereknek, amelyek az interobjektív dinamika alapján szerveződnek. Ezt a négy dimenziót négy alapvető névmás fejezi ki: „én”, „mi”, „az” és „azok”. Mindegyik névmás a kvadráns-modell egy-egy részét fejezi ki: az „én” képviseli a bal felső (BF), a „mi” a bal alsó (BA), az „az” a jobb felső (JF), az „azok” pedig a bal alsó (JA) negyedet.

Az integrál szemlélet azt vallja, hogy nem tudjuk megérteni a valóság egyik részletét sem, ha a megismerésünket a négy közül csak valamelyik nézőpontra korlátozzuk, hanem figyelembe kell vennünk mind a négy perspektívát. A négy kvadráns gyakorlatban történő alkalmazásáról például itt olvashat.

A szintek

Minden egyes kvadránsban fejlődési szintek vannak. Belül, a baloldali negyedekben vannak a mélységi szintek, a külső, jobboldali negyedekben pedig a komplexitási szintek és az egyes kvadránsok szintjei együtt járnak a többi kvadráns szintjeivel. Például a magas vérnyomású (JF) törtető vállalatvezető (BF) leginkább a tudományos-racionális kultúrában vagy szubkultúrában (BA) található meg, amely többnyire ipari nagyvállalatokban (JA) szokott előfordulni. Az egyes kvadránsok szintjei vagy másképpen hullámai egy holarchiát szemléltetnek, ami olyan hierarchiát jelent, amelyben minden új szint meghaladja a korábbi szintek korlátait, de magába foglalja ezeknek a szinteknek a legfontosabb aspektusait. Így minden hullám megörökli a múlt hullámát és új szerveződési szintet vagy képességet ad a hierarchiához. Ennek eredményeként minden komplexitási vagy mélységi szint egyszerre része egy nagyobb struktúrának, és az egész struktúrának, miközben saját maga is egy egészet képvisel. A szubjektív téren az érzékeléseket meghaladják és tartalmazzák az impulzusok, amelyeket meghaladnak és tartalmaznak az érzelmek, amelyeket meghaladnak és tartalmaznak a szimbólumok, amelyeket meghaladnak és tartalmaznak a fogalmak. Ehhez hasonló módon az interszubjektív tartományban ez a dinamika bukkan fel az archaikus értelmezésektől a mágikus magyarázatokig, a mitikus történetektől a racionális nézeteken át az integrál szemléletig tartó íven. Az objektív tartományban ezt a mozgást látjuk az atomoktól a molekulákon át a sejtekig, a szövetekig, a szervekig. Az interobjektív tartományban pedig a galaxisoktól a bolygókig, az ökoszisztémákig, a családokig és a falvakig terjed a sor. Függetlenül attól, hogy az egyes kutatók hol húznák meg a szintek közötti vonalakat, minden kvadránsban világosan kivehető egy általános evolúciós vagy fejlődési mintázat: beburkolózik a mélység (vagyis egyre több réteget vesz magára), nő a komplexitás (vagyis kiterjed és egyre több minden tartozik bele).

A tudat fejlődése

Wilber több, mint száz premodern, modern és posztmodern, keleti és nyugati, tudományos és spirituális fejlődési modell ismereteit foglalta össze és rendezte el  9+1 szinten, ahol a magasabb szintek magukban foglalják az alattuk lévőket. A szintek kulcsszavakban:

  1. Szenzoros fizikai: az első életév, az én még egybeolvad a körülvevő anyagi világgal.
  2. Fantazmikus-érzelmi: a második-harmadik életév, kialakulnak a testi én határai, azaz a gyermek meg tudja különbözetni magát a fizikai környezetétől, de az érzelmi énje összeolvad a körülötte lévőkkel. Egocentrikus nézet, úgy hiszi, a világ azt érzi, látja és akarja, amit ő
  3. Leképező elme: 3 és 6 éves kor között, a gyermek ráébred, hogy érzelmileg különáll másoktól. Az elme képeket, szimbólumokat, fogalmakat tartalmaz.
  4. Szabály-/szerep-elme: 7-12 éves kor között, mentális szerepek, szabályok megalkotása és felvétele, képes megismerni a másik személy nézőpontját. Etnocentrikus nézet, fontos a csoportnak való megfelelés.
  5. Racionális elme: 12 éves kortól, képesség az elvont gondolkodásra, hipotézisek alkotására, a konvenciók határait meghaladó gondolkodásra, világcentrikus nézőpont.
  6. Integrál tudat: test és lélek egysége, jobb és bal agyfélteke szinkronizálódik, víziólogika(a begyűjtött információk új, kreatív egysége állnak össze). Több szempont elfogadása egyidejűleg, különböző rendszerek összekapcsolása.
  7. Okkult (pszichikus): az evilág és a spirituális világ határa, a határon innen. A szubtilis valóságot intuitíven tapasztalja. Jelenségek: telepátia, prekogníció, tisztánlátás, testen kívüli élmény, jóslás szimbólumrendszerekkel, sorsszerűség érzése, bioenergetika.
  8. Szubtilis: az evilág és a spirituális világ határa, a határon túl, érzékszerveken túli spirituális valóság tudatos és közvetlen érzékelése: pl. fehér isteni fény érzékelése, sámán révülés, tudatos álom.
  9. Kauzális: kezdet és vég nélküli, örökké jelenlevő tiszta tudatosság. Kiterjedt nyílt tér, ahol minden jelenség felbukkan és eltűnik.
  10. Nonduális (nemkettős): a Tudó Tudat és a megnyilvánult világ egysége.

(forrás: Integrál Akadémia)

Hamar Lilla integrál pszichológus