A szenvedélybetegségek integrál szemléletű kezelése

2012. dec. 2. | Nincs hozzászólás

A szenvedélybetegségek integrál szemléletű kezelése

John Dupuy éveken át foglalkozott szenvedélybetegekkel és hozzátartozóikkal, vadon-terápiákat (wilderness therapy) vezetett, és egy olyan börtönben dolgozott, ahol a fogvatartottak 80%-át alkohol és droghasználattal kapcsolatos bűncselekmény miatt ítéltek el. Éveken át új kezelési modellek kidolgozásán fáradozott, mégis úgy látta, az orvosokkal és az Anonim Alkoholisták segítőivel végzett közös munkájuk nem hozza meg a várt eredményt. Ekkor találkozott az integrál szemlélettel…

A nagy áttörés 2003-ban történt, amikor a www.integralnaked.org oldalon megtaláltam Ken Wilber 40 oldalas írását „Bevezetés az integrál elméletbe és gyakorlati alkalmazásába – az IOS alapjai és az AQAL térkép” címmel. Hirtelen megtapasztaltam, mi az a víziólogika, amikor lelki szemeim előtt minden világossá és érthetővé vált: nem csak az AQAL (All Quadrants, All Levels – Minden Kvandráns, Minden Szint) térképet értettem meg, hanem a szenvedélybetegségeket is úgy átláttam, mint addig soha, dacára annak, hogy évek óta szenvedélybetegek százaival és hozzátartozóikkal foglalkoztam. Ez a tapasztalat nemcsak a szenvedélybetegségekről alkotott tudásomat forradalmasította, hanem az integrál életmód komoly gyakorlójává is váltam.  Intuitívan tudtam, hogy amennyiben a szenvedélybetegségek integrál szemléletű kezelésének vízióját a valóságba is át akarom ültetni, akkor azt csakis teljesen integrál, gyakorlati alapokra építhetem. A továbbiakban a szenvedélybetegségek integrál szemléletű kezelését, és az eddigi tapasztalatokat mutatom be röviden.

A megértéshez a négy kvadráns alapvető ismerete szükséges. A négy kvadránst alapvetően diagnosztikus eszközként használjuk. A jobb felső kvadránsban (egyéni külső) pl. gyakran komoly, az agyat vagy a testet ért sérüléseket találunk. Ilyenkor a fizikai károsodást helyreállító beavatkozásokra is szükség van, amelyekkel a szenvedélybetegség hátterében álló sérüléseket orvosoljuk. Ez testmozgást, jógát, egészséges táplálkozást, táplálékkiegészítők fogyasztását, és technikai eszközökkel (pl. Holosync) segített meditáción keresztüli agytréninget jelent.

A bal felső kvadránsban (egyéni belső) kiterjedt mentális káosz, düh, depresszió, szorongás, önmagára vagy másokra irányuló gyűlölet uralkodik. Ezeket a belső élményeket egyaránt tüneteknek és háttértényezőknek kell tekinteni. A kezelésükre egyéni- vagy csoportterápiát, a trauma feldolgozását, meditációt alkalmazunk, mindezt kognitív szintű tanulással kiegészítve: a páciensek a szenvedélybetegségről és az integrál modellről is tanulnak.

A bal alsó kvadránsban (közös belső) általában a szinte összes személyközi kapcsolatot érintő zavart találunk, amelyek a negatív viselkedés és az előrehaladott szenvedélybetegség következményei. Ebben a kvadránsban szükség van pár- és családterápiára is, hogy a sérült szociális hálót – amennyire lehet – helyreállítsuk. A jobb alsó kvadránsban (közös külső)  gyakran jogi, anyagi, vagy más a társadalmi rendszerhez kapcsolódó problémát találunk – ezek megoldását szintén támogatnunk kell.

Semmilyen problémát nem lehet csak egyetlen kvadránsra fókuszálva és a többit figyelmen kívül hagyva megoldani, viszont bármely kvadránsban tett fejlődés segíti a pácienst a többi kvadránsban történő előrelépésben, gyógyulásban. Ezért fontos, hogy egy integrál kezelési programban mind a négy kvadránssal dolgozzunk. Minden olyan kezelési mód, amely nem célozza meg eredményesen a négy kvadránst egyszerre, egyoldalú, és ezért végső soron nem hatékony. Ha az AQAL modell pusztán a négy kvadránsban merülne ki, már az is elég lenne ahhoz, hogy forradalmasítsuk a szenvedélybetegségek kezelését, de itt még ennél is többről van szó – sokkal többről.

A fejlődésvonalak pontosan megmutatják, hogy az egyéni fejlődésnek melyek azok a területei, amelyek fejlesztésre szorulnak az optimális egészségi állapot és a függőség leküzdése érdekében. Ehhez az eszközt az integrál életmódgyakorlatok (vagy egy integrál kezelési terv) jelentik, hogy célunkat a négy fő modulra: a testre, elmére, szellemre, árnyékra fókuszálva érjük el. Egy integrál terápiás központ tulajdonképpen egy tréningközpont: egy olyan hely, ahol a páciensek megtanulják, hogyan tudják magukat motiválni, fegyelmezni és az integrál életmód-gyakorlatokat a saját életükbe beépíteni. A program testmozgásból, egészséges táplálkozásból, meditációból, pszichoterápiából, az érzelmek szabad kifejezését támogató munkából, és ismeretterjesztésből, tanulásból áll. A gyakorlatok jelentik az alapot, amelyekre alapozva újraépíthetik az életüket.

A szenvedélybetegségek integrál szemléletű kezelésénél már akkor visszaesésről beszélünk, ha valaki ugyan jó ideje nem vett be semmilyen szert, de felhagy a gyakorlatokkal. Mivel a szenvedélybetegségek végigkísérik az életet, ezért a gyakorlatokat is élethosszig kell végezni. Nyilvánvalóan a gyakorlatok végzése nem csak a szenvedélybetegek számára, hanem bárki másnak is a javára válhatnak, de a szenvedélybetegek esetében ez létszükséglet, nem csupán egy életstílust jelent. Az AQAL igazi pszichoaktív katalizátorként hathat, de ehhez az kell, hogy fölkeljünk a kanapéról, elmenjünk edzeni és utána leüljünk meditálni is, mivel ettől függ a jövőnk, amelyben felelősséget vállalunk a személyes fejlődésünkért és növekedésünkért.

A spiráldinamika és a Ken Wilber által kidolgozott szintek részletes bemutatása meghaladja ennek a cikknek a kereteit. A lényeg az, hogy a szenvedélybetegség előrehaladtával megfigyelhető a visszacsúszás a korábban elért tudatfejlődési szintről (pl. etnocentrikus, vagy világcentrikus) az egocentrikus szintre, ahol kizárólag csak az egyén és az ő személyes jólléte számít. Ezen a szinten szinte bármire képes azért, hogy biztosítsa a szerekhez való folyamatos hozzáférését. A kontrollt a magasan fejlett új agykéreg helyett a hüllőagy veszi át. A szenvedélybeteg agya a szerek iránti egyre erősebb sóvárgást a puszta túlélésért riasztó jelzésnek veszi, ezért minden magasabb rendű emberi értéket és törekvést elnyom. Így marad egy, az élete feletti kontrollját elvesztett ember, aki rabszolgájává válik a sóvárgott anyagnak. Itt már a dzsungel törvényei uralkodnak, és százezer évnyi morális fejlődés válik a függőség áldozatává.

A szenvedélybetegségek poklából kivezető út megtalálásához a Wilber-i modell használata forradalmian új perspektívákat nyit meg. Röviddel a gyógyító-transzformáló folyamat elindulása után megváltozik az énkép: a „függő vagyok”-ból „szenvedélybetegségem van” lesz, és az addig irányított, függő énből egy magasabb szinten megjelenő egészséges én születik meg. A függőség a tudat egy objektumává válik, amellyel a megfelelő módon kell foglalkozni. Valahol ebben a folyamatban alakul át a kezelés célja a függőségen való túljutásból a tiszta, valódi én eléréséért tett törekvéssé. A kezelés célja nem pusztán a túlélés, vagy az állapot súlyosbodásának megakadályozása, hanem az önmegvalósítás a hétköznapi valóságban és az azon túlmutató trancendens létben.

Ehhez két módszert alkalmazunk: Genpo Roshi Big Mind tréningjét és a binaurális agytréning technológiát, a Holosync-et. A pácienseink gyorsan megtanulják, hogyan tudnak a mély meditáció és a kontempláció állapotaiba belépni, és hogyan tudják feloldani negatív érzelmeiket és megszabadulni tőlük, valamint a múltbéli traumáktól, az önmagukról, másokról és a világról kialakított negatív hiedelmeiktől. Mindeközben kifejlesztik a képességüket a tudatos jelenlétre, megnyílnak számukra a hatékonyabb problémamegoldó képesség, a megnövekedett kreativitás állapotai, így a korábban reménytelennek tűnő problémákra magasabb perspektívából rátekintve már megtalálhatják a megfelelő megoldási lehetőségeket.

Végül ejtsünk néhány szót a Wilber-i modellben megjelenő típustanokról: ilyenek a nemi eltérésekre fókuszálók, vagy az egyéb tipológiák, mint pl. a Meyers-Briggs típuselmélet, vagy az enneagram. Hosszasan lehetne erről beszélni, de a mi szempontunkból annyi a lényeg, hogy az integrál kezelési módszerünk alkalmazása során a típusok figyelembe vétele érzékenyebb és kifinomultabb hozzáállást eredményezett a részünkről. Az Anonim Alkoholisták feminista kritikája például arra hívja fel a figyelmet, hogy ezt a modellt sikeres, fehér, felsőbb társadalmi réteghez tartozó férfiak számára dolgozták ki, és hogy az itt elért egodefláció más csoportokhoz tartozó szenvedélybetegeknél egyáltalán nem hatásos. Így például az utcai prostituáltak esetén is inkább az én újraépítésére, erősítésére, és támogatásra van szükség.

Röviden, az AQAL modell és a szenvedélybetegségek integrál szemléletű megközelítése lehetővé tette, hogy minden befolyásoló faktort átlássunk, a páciensek és az ő gyógyulások szolgálatába állítsunk, és ennek érdekében valóban minden követ megmozgassunk.

Szerző: John Dupuy
Forrás: Integrales Leben

Megosztom

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hamar Lilla integrál pszichológus