A Nagy Keresés

2013. máj. 30. | Nincs hozzászólás

A Nagy Keresés

A mai bejegyzéssel egy sorozatot indítok Ken Wilber írásaiból. Elsőként a The Eye of Spirit (A Szellem szeme) című könyvének egyik fejezetét olvashatjátok.

A nonduális hagyományok felismerése változatlan: csak a Szellem van, csak Isten van, csak az Üresség van a maga mindent kitöltő, mindenfelé kiterjedő csodájában. Minden, ami jó és minden, ami rossz; a legjobb és a legrosszabb, tisztességes és elfajzott – ezek egyenként és összességében a Szellem radikálisan tökéletes megnyilvánulásai pontosan önmaguk formájában. Nincs semmi más, csak Isten, semmi más, csak az Istennő, semmi más, csak a Szellem minden irányban, és nincs egy homokszem, egy porszem, amelyben jobban vagy kevésbé jobban lenne jelen a Szellem, mint minden másban.

Ez a felismerés okafogyottá teszi az elkülönült én-érzet lényegét jelentő Nagy Keresést.

Az elkülönült én-érzet – végtére is – egyszerűen a keresés észlelése. Akkor is, amikor jól érzed magad, alapvetően egy aprócska belső feszültséget vagy összeszűkülést érezhetsz – valamiféle mohóságot, vágyódást, áhítozást, nélkülözést, távolba szakadást, ellenállást – ez az erőfeszítés észlelése, a keresés érzékelése.

A vágyakozás érzésének legmagasabb formája a Szellem iránti Nagy Keresésben ölt testet. Arra vágyunk, hogy a bűnben, tévelygésben vagy a kettősségben megnyilvánuló nem megvilágosult állapotunkból kikerülve egy megvilágosodott vagy spirituálisabb állapotba jussunk. Vágyunk rá, hogy kiszabaduljunk arról helyről, ahol a Szellem nincs jelen, és eljussunk oda, ahol a Szellem jelen van.

De nincsen olyan hely, ahol a Szellem ne lenne jelen. Az egész kozmosz minden egyes pontján teljes és azonos mértékben ott van a Szellem, ezért bármilyen keresés, elmozdulás vagy teljesítmény teljes mértékben hiábavaló. A Nagy Keresés egyszerűen megerősíti azt az elhibázott feltevést, hogy egyes helyeken nincsen jelen a Szellem, és nekünk ki kell szabadulnunk a Szellem jelenlétét nélkülöző helyről és eljutni arra a helyre, amelyet az teljesen kitölt. De nincsen olyan hely, ahol ne lenne ott, ahogyan olyan sincs, ahol jobban jelen lenne. Csak a Szellem van.

A Szellemre irányuló Nagy Keresés egyszerűen az az impulzus, az a végső impulzus, amely útját állja a Szellem felismerésének, és ennek egészen egyszerű oka van: a Nagy Keresés Isten hiányát feltételezi. A Nagy Keresés megerősíti azt a téves hitet, hogy a Szellem nincsen jelen, és így teljesen elrejti Isten valóságának örökké tartó Jelenlétét. A Nagy Keresés, amely Isten szeretetét mímeli, tulajdonképpen Isten kiszorításának mechanizmusa, amely azt ígéri, hogy a holnapban találhatjuk meg azt, ami csakis az időtlen jelenben létezik; és buzgón a jövőbe tekint, miközben a jelen elszalad mellette – magával víve Isten mosolygó arcát.

A Nagy Keresés egy szeretet nélküli összeszűkülés az elkülönült én-érzet szívében, amely erős vágyódást kelt a holnap irányába, ahol végre elérkezik az üdvösség, de eközben hál’ Istennek önmagam maradhatok. Minél nagyobb a Nagy Keresés, annál inkább elutasíthatom Istent. Minél nagyobb a Nagy Keresés, annál erősebb a self határait kijelölő keresés észlelése. A Nagy Keresés a Minden Létező nagy ellensége.

Akkor fel kéne hagynunk a Nagy Kereséssel? Pontosan ezt kellene csinálnunk, ha képesek lennénk rá. De az az erőfeszítés is a Nagy keresés része, hogy abba akarjuk hagyni a Nagy Keresést. A legelső lépés már feltételezi és megerősíti a keresés érzékelését. Valójában a self-összehúzódás semmit sem tud tenni a Nagy Keresés ellen, mert a self-összehúzódás és a Nagy Keresés ugyanannak a dolognak a kétféle elnevezése.

Ha nem tekinthetünk úgy a Szellemre, mint a Nagy Keresés jövőbeni eredményére, csak egyetlen alternatíva marad: a Szellemnek egészen, tökéletesen, és teljes mértékben a jelenben kell lennie – ÉS neked is egészen, tökéletesen, és teljes mértékben a tudatában kell lenned. Kevés, ha csak azt mondjuk, hogy a Szellem jelen van, de mi nem ismerjük föl.

Ez a Nagy Kereséshez vezet vissza, amely azt feltételezi, hogy várunk a holnapra, amelyben felismerhetjük, hogy a Szellem teljesen a jelen van – így a jelent már a keresés legelső lépésénél elveszítjük. A keresés fenntartásával a hiányt tartjuk fönn. Nem, magának a felismerésnek és a tudatosságnak teljesen és tökéletesen a jelenre kell irányulnia. Ha nem erre irányul, akkor ismét a Nagy Keresésnél vagyunk, arra ítéltetve, hogy fenntartsuk azt, amit le akarunk küzdeni.

Kell lennie valaminek a örökkévaló jelenlétben, ami tartalmazza a teljes igazságot. Akárhogyan is, de a szintünktől függetlenül rendelkezésünkre áll minden, ami a tökéletes megvilágosodásunkhoz éppen szükséges. Ott van az orrunk előtt a megoldás, épp csak ki nem szúrja a szemünket. A Szellem száz százalékosan ott van az észlelésünkben már most is. Nem húsz, nem ötven de nem is kilencvenkilenc százalékban, hanem szó szerint száz százalékban tölti ki a Szellem az észlelésünket már most is. A csavar a dologban az, hogy ismerjük fel ezt a helyzetet, és ne egy jövőbeli állapot elérésén dolgozzunk, amelyben a Szellem majd megmutatja magát.

A feladat most is az, hogy egyszerűen felismerjük, a Szellem már jelen van – ahogyan ez a nagy nonduális hagyományokban is volt.

Forrás: Integral Life
Megosztom

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hamar Lilla integrál pszichológus