A kentaur tudatosság

2013. Már. 14. | Nincs hozzászólás

A kentaur tudatosság

Manapság úton-útfélen hallhatunk az emberiség fejlődéséről, felemelkedéséről és a magasabb tudatossági szintekről. De mégis milyen ez a következő fejlődési lépcsőfok, ami felé tartunk?

A wilberi modellben a mai nyugati társadalmakat a létra ötödik fokán találjuk. Miközben kultúránkat az ötös szint, a racionális elme értékrendje hatja át, fokozatosan kirajzolódik egy új lépcsőfok, egy magasabb tudatossági szint a fejlődésben (hatos szint), amelyet Ken Wilber kentaurnak nevezett el.

Újfajta kognitív működés: a víziólogika

A hálózati logika, vagy víziólogika egy integráló és szintetizáló tudatossági forma, amely a racionális elmére jellemző kettőségekben való gondolkodást (egy dolog vagy ilyen vagy olyan lehet) meghaladva képes az egyes részleteket összerakni és meglátni bennük a kölcsönhatások hálózatait. Ez az újfajta működés annak köszönhető, hogy a jobb és bal agyfélteke működése szinkronizálódik. A bal agyfélteke által összegyűjtött nagymennyiségű absztrakt információt a jobb agyfélteke egy új, értelmes egységbe rendezi, és egy képben mutatja meg az egyén számára, aki így képessé válik egyidejűleg látni a jobb agyfélteke által mutatott, gyakran szimbolikus képet, és megérteni annak racionális jelentését.

A német kémikus, Kekulé álma remekül példázza a víziólogika működését. Amikor Kekulé a benzol képletén és a hat szén helyzetén gondolkodott, álmában hat kis majmot látott, akik egymás farkát kergették körbe-körbe. A kergetőző majmok képének köszönhetően ismerte fel, hogy a benzol szénatomjai gyűrűt alkotnak.

A víziólogika az intuíció operatív szintje, és fontos elkülöníteni a spirituális intuíciótól. Az operatív intuíció működése esetén ugyanis az általunk addig begyűjtött információk rendeződnek új egységbe, míg a spirituális intuíció révén a személyes énen túli információk kerülnek a tudatba.

Globális perspektíva

A víziólogikával megjelenő magas fokú integratív képesség magával hozza a magasan integrált én kialakulását is. Wilber azért nevezi kentaurnak a tudatfejlődés ezen fokát, mert itt jelenik meg a test és elme egysége egy viszonylag autonóm énben. Ebben a szakaszban a megfigyelő én kezdi meghaladni a testet és az elmét, tehát nem csak az elme szemléli a világot, hanem megjelenik a megfigyelő én, és az szemléli az elmét és a világot.

A kentaur tudatosságú ember számára a konvencionális társadalmi szerepek és szabályok többé nem jelentenek kényszerítő erejű, kötelező valóságot, inkább opcionális lehetőségként tekint rájuk. Valódi globális perspektívával rendelkezik, amelynek alapja az összes lehetséges nézőpont átlátásának képessége. Azonban ez a képesség azzal jár, hogy egyetlen nézőpont se válik kitüntetetté, amelyet a személy a többi fölé helyezne. Kialakul egy olyan hozzáállás, hogy „minden relatív, nincs tehát jó és rossz, egyik álláspont se különb, mint a másik”. A biztos talaj elvesztése gyakran zavartsággal és döntésképtelenséggel járhat.

Globális szemlélete révén értékrendjét a világcentrikus nézőpont határozza meg: nem elégszik meg azzal, ha valami a saját csoportja, nagyobb közössége, országa számára előnyös, hanem döntéseinél az egész emberiség javát tartja szem előtt.

Hasonló változásokat tapasztal magán? Szeretne „ötről a hatra” jutni?

Nézzük meg együtt, miben tudok segíteni! Elérhetőségeimet itt találja >>>

Források: A Működő Szellem rövid története, Integrál Akadémia

Megosztom

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hamar Lilla integrál pszichológus